1074 

Kezdek rájönni, hogy az embernek tényleg nem jó soha semmi…
Vágyunk valamire, néha fogalmunk sincs mire, de azért csak vágyunk és vágyakozunk…

Aztán kapunk valamit, amibe tuti belekötünk, mert hát ez így nem jó, mert nem erre gondoltunk, nem így terveztük, nem ezt akartuk.

Azonban ha őszinték akarunk lenni önmagunkkal, be kell látnunk, hogy legtöbbször, vagy legalábbis nagyon sokszor igazából fogalmunk sincs, hogy mit akarunk, hogy akarjuk, vagy mikor akarjuk.

Magamon is észrevettem ezt mostanság. Történik valami, és én csak nézem és nézem a dolgot és érzem, hogy valami nem az igazi, de persze azt már nem tudom megmondani, hogy pontosan mi is a bajom, vagy, hogy kellene másként.

Elégedetlenkedünk. Szinte mindig, mindenért.

Ha sokat kell dolgozni az a baj, mert, nincs időnk másra, ha kevesebbet dolgozunk, akkor meg az a baj, mert nincs elég pénzünk. Ha nincs szabadidőnk az a baj, ha meg van, akkor az a baj, mert persze kevés.
Ha süt a nap túl meleg van, ha esik meg túl hideg. Nyáron a telet várjuk, télen a nyarat. Hétfőn a hétvégét várjuk, hétvégén meg már előre utáljuk a hétfőt.

Miért nem tudunk csak jelen lenni? A mostban lenni? Meglátni az adott pillanat szépségét, csodáját és élvezni azt, ami van?
Miért elégedetlenkedünk folyton és várjuk a jövőt hol félelemmel, hol reménnyel? Miért kesergünk a múlton újra és újra kínozva ezzel saját magunkat?

Most elgondolkodtam, hogy pl. az elmúlt egy héten mikor álltam meg utoljára megcsodálni egy gyermek mosolyát, a felhőket az égen, vagy egy fát mely mellett elsétáltam?

Azt kell, hogy mondjam, hogy nem elégszer.

Pedig minden pillanatnak, minden helyzetnek megvan a maga szépsége és varázsa. Mindenhol és minden helyzetben rejtőzik valami gyönyörű.
Meg kell tanulnunk észrevenni ezeket. Rá kell nevelnünk a szemünket, hogy meglássuk a csodákat.

Már Albert Einstein is megmondta:
„Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.”

Én személy szerint az utóbbiban hiszek…

És te?

/Bikádi Alexandra/

Az új bejegyzésekről a Facebook oldalamat nyomon követve értesülhetsz a legkönnyebben.

Tetszett?  Oszd meg másokkal is!

Szólj hozzá!

error: Tartalom másolás védett!