804 

Némiképp folytatva az előző éhségről szóló bejegyzésemet szeretnék még leírni valamit.
Szeretnék még kiadni valamit magamból és őszintén kíváncsi vagyok a véleményedre.

Beszéltünk arról, hogy éhezünk dolgokra, emberekre, eseményekre stb.
Viszont azt hiszem van a történetnek egy másik oldala is.
Ha úgy tetszik egy ellenpárja.

Mikor már nem vágysz semmire.

Ez véleményem szerint több fajtára bontható.

Talán kezdjük azzal, hogy van az az állapot, mikor úgy érzed már nem vágysz semmire.
Úgy érzed már mindened megvan.
Megtaláltad a belső békédet, megtaláltad önmagadat.
A boldogságot már nem keresed kívül, hiszen tudod, hogy ott sosem találhatod meg.
Már megtaláltad magadban és meg is tudod tartani ezt az állapotot.
Már csak szemléled a világot körülötted ítélkezés mentesen.
Azt hiszem ez a megvilágosodás.

De ugye sajnos vagy nem sajnos nem sok ilyen ember rohangál manapság az utcán, vagy a sarki kisboltban, szóval menjünk tovább.
A következő állapotként talán arról írnék, mikor már nem vágysz semmire, azonban nem azért mert minden happy és saját belső békédben létezel, hanem azért, mert már létezni sem akarsz.
Jelenleg nem mennék bele abba a különbségbe, hogy egyáltalán nem akarsz létezni sehol, vagy egyszerűen csak a jelenlegi életed végére vágynál. Ezt a két lehetőséget most vegyük egy kalap alá.
Nem vágysz semmire, nem jó semmi, nem akarsz semmit, nem akarsz senkit.
Úgy is sz@r minden. Minden ember gonosz, nincs elég pénz, nincs hol laknod és amúgy is k@apja be az egész világ.
Talán mind éltünk már meg ilyet!

Az előző kettő talán a két végletnek tekinthető.
Bár meglepő módon mégsem állnak olyan messzire egymástól, mint azt az ember gondolná. 🙂
Mégis talán az általam tekintett felosztásban a 3. tekinthető a leg-… legérdekesebbnek?
Nem biztos, hogy ez a megfelelő szó, de mindjárt megpróbálom kifejteni mire gondolok.
Hívjuk a köztes állapotnak.
Ez az a szint, mondjuk így, mikor valahol az előző két szint között mozogsz. És itt most nem a hullámvasút effektusra célzok, mikor olyan szintű hangulatingadozásaid vannak, hogy már émelyeg a gyomrod. 😀
Inkább arra, hogy úgy ’jólelvagy’.
Vannak persze vágyaid és céljaid, de talán mégse.
Bármi történik jó, de ha nem történik semmi az sem baj.
Nem vagy depis, de nem is ugrasz ki a bőrödből örömödben.
Tudsz jókedvű lenni mikor kell, de tudsz sírni is mikor fáj.
Vannak ötleteid (úúúú de jó lenne ha…), rád jön a tenni akarás (én ezt most azonnal ki akarom próbálni…), vágysz dolgokra (bárcsak megcsókolna…), viszont létezik másik oldal is számodra.
Nincs kedved senkihez (depis vagyok, hagyjatok békén), rád jön a sírás (Isteneeeem, miért???),
Viszont ennek a köztes síknak is megvan a maga szépsége.
Én azt hiszem jelenleg itt létezem és tapasztalataim szerint minél tovább tudsz itt maradni, annál inkább ritkulnak a kilengések.
Jó otthon, jó máshol.
Jó egyedül, jó mással.
Jó menni, jó maradni.
Jó kint, jó bent.
Jó reggel jó este.
Nem összekeverendő jelen esetben a jó sem a boldogsággal, sem a lesz@rom állapottal!!
Egyszerűen csak jó.
Elfogadom, megbékélek a helyzettel és értékelem amit kapok.

Valószínűleg lehetne még ezek az állapotokat és szinteket még jobban szétbontani, cefetekre szaggatni, de nem ez volt a szándékom a jelen cikkel.
Ítélkezhetnék, hogy melyik szint a legjobb vagy legrosszabb.
Átbeszélhetnénk, hogy melyik a helyes, vagy helytelen ’viselkedés’.
De véleményem szerint egyikünk sem tudja a választ! 🙂
Főleg talán azért, mert mindnek van előnye, hátránya és értelme.
Azonban az értelmét nekünk kell megkeresnünk! 😉
És majd egyszer rájövünk, hogy jól csináltunk mindent. Vagy arra, hogy nem! 😀

/Bikádi Alexandra/

Az új bejegyzésekről a Facebook oldalamat nyomon követve értesülhetsz a legkönnyebben.

Tetszett?  Oszd meg másokkal is!

Szólj hozzá!

error: Tartalom másolás védett!