746 

Biztos veled is előfordult már, hogy történt valami és úgy érezted kihúzták a lábad alól a talajt, közben 27x felpofoztak egy vaslapáttal, majd mintha átment volna rajtad 7 kamion… azok is egyszerre természetesen.

Röviden fogalmazva sokkot kaptál.

Aztán telt múlt az idő, néhány perc, rosszabb esetben néhány nap és az egódat sikerült visszatuszkolni a sarokba ilyen olyan módszerekkel.

Majd innen a béke szigetéről visszatekintve te magad is elgondolkozol, hogy mi is történt?
Mitől kaptál hisztériás rohamot esetleg mély depressziót egyik percről a másikra?
Mégis hogyan csináltál a bolhából elefántot a másodperc tört része alatt?
Miért fordult át a szivárvány ezerszínű ragyogásából hamuszürkévé minden egy szempillantás alatt?
Kedves olvasóm most nem azokról az esetekről beszélek, amikor tényleg valami veszteség és komoly fájdalom ér.

Nem.

Én most arról beszélek, mikor az egó nem kapja meg amit akar, esetleg nem akkor és ott és úgy, ahogyan ő azt akarja és dühöngő veszedelmes szörnnyé változik a kis buksidban átvéve az irányítást és megfosztva a tiszta gondolkodás esélyétől is.

A vicces az egészben, hogy ez csak utólag vicces. Visszagondolva már könnyedén nevetsz a saját ostobaságodon. Azonban akkor és ott, mikor az egód a főnök és éppen tombol, toporzékol mint egy kisgyermek, közben retteg és lerágja az összes körmét, akkor semmi vicces nincs a történetben. Ugyanis akkor te azt mind valóságként éled meg. Akkor is ha körülötted százan mondják, hogy de nyugodj meg minden rendben lesz, vagy, hogy eddig is mindig megoldottuk valahogy, és a kedvencem: ez még nem a világ vége.

Ez a lényeg! Abban a pillanatban te pontosan a világ végét éled meg, vagy még rosszabb. Arra vágysz, hogy bárcsak ebben a pillanatban vége lenne mindennek.

Éltél már át ilyet kedves olvasóm? Biztos vagyok benne, hogy igen.

Tudod, EZ az egó igazi hatalma. Amint kiszagolja, hogy némi kétség esetleg egy csöppnyi félelem is a hatalmába kerít egy másodpercre csak, az egó ott is terem és már át is vette az irányítást.

Ekkor te háttérbe szorulsz, szinte mozdulatlanná meredsz és tehetetlenné válsz.

Az egó hatalma ilyen nagy.

Azonban van jó hírem is kedves olvasóm.

Az egó rettenetes irányító, mint láttuk, az egót irányítani kell, és a legjobb az egészben, hogy lehet is. Amint az irányításod alá veszed, hűséges szolgálod lesz, és együtt nagyszerű dolgokat tudtok véghezvinni.
Majd amikor ezt megtanulod, mert meglehet, persze gyakorlás kell hozzá, akkor majd ritkulnak az olyan események, melyek benned történő lezajlása után azt mondod:

Túlreagáltam.

/Bikádi Alexandra/

Az új bejegyzésekről a Facebook oldalamat nyomon követve értesülhetsz a legkönnyebben.

Tetszett?  Oszd meg másokkal is!

Szólj hozzá!

error: Tartalom másolás védett!