447 

Biztos te is mondtad már ezeket a mondatokat. Vágtad már oda a másik embernek, hogy te ismered magad, tudod mire vagy képes. Esetleg azt, hogy mire nem vagy képes.

Ahogy te is, így én is jártam már így, és a többi ember szájából is elhangzottak már ezen, vagy hasonló mondatok.
Viszont mégis vannak olyan helyzetek, melyekben azt hisszük tisztában vagyunk önmagunkkal, a képességeinkkel, adottságainkkal, aztán valahogy rájövünk, hogy mégsem.

Előfordul, hogy alábecsüljük önmagunkat, és még talán ez a jobbik eset.
Akadnak azonban olyan helyzetek, melyekről azt gondoltuk, hogy képesek vagyunk rá, meg tudjuk tenni, de végül nem sikerült. Ilyenkor aztán jön az önmarcangolás, önsajnálat, kétségbeesés és további finomságok.

A minap én magam is megtapasztaltam az utóbbit. Nem esett jól. Ennek ellenére megpróbáltam a magam hasznára fordítani a helyzetet és végiggondolni mit is tanulhatok ebből. Miért tapasztaltam ezt meg, mire kellene rájönnöm.

Végül rájöttem.

Azért, mert rájöttem, hogy mi az, amiben nem vagyok annyira jó, mint gondoltam. Beismertem magamnak.
Ezáltal rájöttem arra is, hogy mi az amiben viszont jó vagyok. Mi az, ami én vagyok!

Így utólag hálás vagyok, hogy nem úgy sikerültek a dolgok, mint ahogy szerettem volna, mert végül sokkal jobb dolgok születtek általa.
Megszülethettem ÉN, önmagam számára.

Ezzel is egy fokkal közelebb az önismereti utamon a végcél felé…

/Bikádi Alexandra/

Az új bejegyzésekről a Facebook oldalamat nyomon követve értesülhetsz a legkönnyebben.

Tetszett?  Oszd meg másokkal is!

Szólj hozzá!

error: Tartalom másolás védett!