1981 

Talán egyre ismertebb napjainkban azon gondolat, hogy minden betegség lelki eredetű.
Bevallom neked kedves olvasóm, hogy én is ezt vallom. Na nem csak azért, mert egyre több helyen hallani ezt, hanem mert első kézből tapasztaltam már nem egyszer.

Amikor valami lelki problémám van leesek lábról. Viszonylag ritkán vagyok beteg, és egyre kevesebbszer dőlök ki a sorból, kb. évente 1x – 2x, de olyankor nagyon.

Ilyenkor tudom, hogy ott belül, bennem, valami nagyon nincs rendben. Háborúzok magammal, vagy az egész világgal valószínűleg. Természetesen ilyenkor is az egó van a háttérben.

Azonban a testnek hálás vagyok minden nyavalyámért, mert mindig emlékeztet ezáltal, hogy tegyek rendet magamban.

Van mikor könnyen rájövök mi is a gondom. Pl. egyszer nagyon egy konkrét állás felé terelgettek a jelek, mely ellen én foggal körömmel küzdöttem, viszont odáig jutottam, hogy beláttam el kell fogadnom az állást. Estére, pár órával később már 40°C-os lázzal feküdtem itthon, annyira nem akartam azt a munkát. Utólag már látom, hogy hasznomra vált, és azért voltam ott, mert dolgom volt ott. Mind magammal, mind a környezetemmel. Viszont néha nagyon megmakacsoljuk magunkat és még csak véletlenül sem akarunk fejet hajtani a nálunk hatalmasabb energiáknak.
Tipikus okos enged, szamár szenved eset az ilyen, és látod, én is beleestem ebbe a hibába.
3 napig kínoztam magam a dologgal és fetrengtem szó szerint lázban égve, mozdulni nem tudva szinte a fájdalomtól, mert a láz már az izmaimat kínozta. Azaz én kínoztam magamat.
Amint „elfogadtam sorsomat”, szinte egyik percről a másikra minden bajom tovaszállt.

Egy másik alkalommal, szintén egy állás végett kergettem magamat fájdalmakba. Itt is éreztem, hogy dolgom van a hellyel, el is vállaltam, mégis küzdöttem ellene belül és reménykedtem valami csodában mely által nem kell végül bemennem dolgozni.
Annyira kikészítettem saját magamat a görcsös ellenállással, hogy az első napom végére annyira bedagadt mind a két lábam, hogy majd szétfeszült rajta a bőr, és úgy fájt, hogy már képtelen voltam ráállni. Ez esetben is tudtam azonnal, hogy miről szól a történet, de itt már okosabb voltam, este rendet tettem magamban és reggelre újra képes voltam fájdalom nélkül járni.

Tucatnyi ilyen példát tudnék még felsorolni a saját életemből, és legalább két tucatnyit a körülöttem lévők életéből.

Egy szónak is száz a vége. Ezek a példák és az el nem mondottak is mind újra és újra bebizonyították nekem, hogy a gondolataink és a lelki állapotunk hatással van a testünkre, valamint, hogy a másokat, néha önmagadat is be tudod csapni, de a testedet soha. A tested mindig megmutatja, hogy mi zajlik benned.

Légy hálás a testedért!

Mindig segít, ha eltévednél, ha tele lennél félelemmel, ellenállással. Megmutatja, hogy rossz irányba gondolkodsz. Felhívja a figyelmedet a túl sok aggódásra. Emlékeztet, hogy megbocsátani könnyű és rettenetesen fontos is!

Nem a tested, vagy, de a tested a részed.

Halld meg szavát! 🙂

/Bikádi Alexandra/

Az új bejegyzésekről a Facebook oldalamat nyomon követve értesülhetsz a legkönnyebben.

Tetszett?  Oszd meg másokkal is!

Szólj hozzá!

error: Tartalom másolás védett!