303 

Néha a legváratlanabb pillanatokban olyan szinten képes kibillenni a a saját kis világunk az egyensúlyából, hogy már már a tengeri betegség kerülget minket.
Mostanában én is valami hasonlón mentem/megyek keresztül. Pedig őszintén megvallva az ilyen elég ritkán fordul elő velem… nem is viselem túl jól.

Aki ismer tudja rólam, aki meg még nem ismer, majd rájön, hogy az én életemet olyan szinten szövi át egy más fajta gondolkodás, amit talán spirituálisnak mondanának sokan, hogy mindig, minden mindennel összefügg számomra. Pontosan ezért nem is rajongok ezért a spirituális címkéért. Én pusztán az életnek hívom, mely úgy tűnik számomra sokkal összetettebb és sokrétűbb, mint másoknak. Talán pontosan ezért borul fel az én kis saját világom nehezebben, mint az átlag.

Pár napja, vagy inkább már pár hete mégis valami földrengéses-tornádós katasztrófafilm játszódik le bennem. És a legrosszabb az egészben, hogy igazából nem tudom mitől.
Tippem lenne pár száz, de valahogy az egyik sem az igazi.

Valamelyik nap, olyan szinten megzuhantam, hogy órákon keresztül csak fulladozva potyogtak a könnyeim. Némely vízesés megirigyelte volna a belőlem feltörő folyadék mennyiségét és erejét.
Próbáltam ezt a kitörő fájdalmat es szomorúságot azonosítani és párosítani valamelyik hétköznapi emberi problémámmal, melyből jut mindenkinek, de nem ment. Számba vettem a legapróbb és legnagyobb nyűgjeimet is, de nem találtam a forrást.
Majd a forrás szónál elakadtam. Attól kezdve egy apró kis szócska bepréselte magát a fülembe. Majd elárasztotta az egész testemet. Végül eluralkodott rajtam és sikerült összeraknom ezt a szót azzal, amit éreztem.

Ősfájdalom.

Ezelőtt talán sose gondoltam erre a szóra. Ezelőtt talán még olvasni se olvastam sehol és nem hallottam senkitől.
Talán.
Nem tudom.
De akkor és ott, annyira éreztem. Annyira tudtam, hogy létezik.
A mai napig beleborzongok, ha eszembe jut.

És tudod az volt a legfurcsább az egészben, hogy amint sikerült „azonosítanom a tettest” megkönnyebbültem.
Úgy vélem, hogy akkor és ott egy olyan szintű tisztulás történt bennem, amit minden nap nem viselnék el.
Úgy vélem, valamely múltban történt fájdalmaknak kellett bennem felszabadulni, amiket anno valószínűleg, csak betettem, abba a bizonyos szekrénybe.

Abban is biztos vagyok, hogy az a szekrény akkor nem ürült ki teljesen, de épp elég takarítás történt egyszerre. Többet nem bírtam volna el.

Nem tudom miért történt, nem is tudom, hogy mi történt pontosan, de az biztos, hogy kellett.
Szükségem volt rá.
Hiszen minden okkal történik, és minden értünk történik.
Hiszen tudom:
Az élet mindig értünk van …
Akkor is, mikor éppen „bánt” …

/Bikádi Alexandra/

Az új bejegyzésekről a Facebook oldalamat nyomon követve értesülhetsz a legkönnyebben.

Tetszett?  Oszd meg másokkal is!

Szólj hozzá!

error: Tartalom másolás védett!