1026 

Manapság az emberek egyre többet és többet hazudnak. Azt hiszik, hogy elsősorban másoknak. Ugye ott vannak azok a bizonyos maszkok, melyeket nap mint nap viselnek.

A munkahelyen, a barátok előtt és akár otthon is.

A hazugság nem túl jó dolog talán ebben egyetértünk.

Azonban van itt valami, ami sokkal de sokkal rosszabb annál, mint mikor hazudunk a főnökünknek, hogy miért késtünk a munkából, vagy mikor kibúvókat keresünk a baráti kiruccanás alól, mert hulla fáradtak vagyunk és inkább csak otthon tennénk a semmit.

Ennél százszor, de talán ezerszer is rosszabb, mikor saját magunknak hazudunk. Az meg talán még rosszabb, hogy ezt sokszor már képesek vagyunk olyan szinten művelni, hogy még mi magunk sem vagyunk tudatában a bennünk lévő hazugságnak.

Pedig kedves olvasóm egyetlen egy ember az, aki egész életedben ott lesz veled. Végig. Mindig.

Önmagad.

Valahogy mégis a számunkra legfontosabb emberről (annak kellene, hogy legyen) feledkezünk meg leginkább. Vele nem foglalkozunk, vele nem vagyunk őszinték.

Természetesen ez is ez egó játéka. Hiszen beismerni saját magunknak, hogy XY-ra még mindig haragszunk, vagy hogy magunkra még mindig haragszunk az nem olyan egyszerű.

Ahogy az sem, hogy belássuk, hogy a Piri kolléganőnkről azért pletykálunk a háta mögött, mert titokban irigyeljük nőies alakját, a Józsit meg azért szidjuk a főnöknek titokban, mert képtelenek vagyunk elfogadni, hogy jobban végzi a munkát, mint mi.

És hidd el, ha ezeknek már legalább a tudatában vagy, akkor máris sokkal előrébb vagy mint a legtöbb ember.

De tovább megyek.

Minden belőlünk indul ki, és most figyelj. Minden ránk irányul vissza.

Tehát igazából mikor te azt mondod, hogy haragszol valakire, akkor magadra haragszol.

Nézz tükörbe és gondold végig!

/Bikádi Alexandra/

Az új bejegyzésekről a Facebook oldalamat nyomon követve értesülhetsz a legkönnyebben.

Tetszett?  Oszd meg másokkal is!

Szólj hozzá!

error: Tartalom másolás védett!