481 

Sokat gondolkodom mostanában azon, hogy mit keresek én itt.
Úgy konkrétan, kompletten, minden tekintetben.
Ezen a bolygón, ebben az időben.

Vajon előre megírtam magamnak mindent? Esetleg más írta meg nekem?
Egyáltalán létezik e sors, vagy karma, vagy bármi hasonló?
Rendelkezünk szabad akarattal? És ha igen mekkorával?
Működik a vonzás törvénye vagy csak egy reklámfogás az egész?

Egész életemre jellemző, hogy ilyen és ehhez hasonló kérdések pörögnek a fejemben, de mostanság szinte minden gondolatom ezen kérdések körül forog.

Ne kérdezd miért érdekel ennyire, magam sem tudom.
Talán, ha ezekre a kérdésekre lenne válaszom látnám az értelmét.
Talán konkrétan mindennek.

Vannak rész, esetleg „talán” jellegű válaszaim ezekre a kérdésekre.
Mint minden ember én is hiszek valamiben.
Vagy abban, hogy létezik valami, vagy abban, hogy nem létezik az adott dolog.

De tudod, ez nekem nem elég.
Mint már említettem, eddigi egész életemet átfonták ezek a kérdések.
De talán jobb megfogalmazás az, hogy elleptek ezek a kérdések.
És lehet pont ez a baj.

Lehetséges, hogy túl sokat foglalkozom ezzel.
Bár ez egy újabb kérdést szül bennem.

Miért foglalkoztat ez ennyire? Miért számít ez talán a leginkább nekem?
Miért akarok ennyire választ kapni?

Egyik ismerősömmel érintettük felszíneset ezt a témát minap, aki kb. ugyan ezeket kérdezte tőlem.
Hogy miért gondolkodok én ilyen hülyeségeken?

Bár a kérdésére azóta se tudom a választ, azonban eszembe jutott valami ezzel kapcsolatosan.

Lehet, hogy hülyeség, hogy ilyeneken gondolkodom.
Lehet, hogy sose kapok választ a kérdéseimre.
Tény, hogy néha egy válasz csak még több kérdést vet fel bennem.

DE!

És ez egy nagyon nagy de.
Először is abban minden kérdésem ellenére hiszek, hogy minden okkal történik. Így annak is oka van, amiért kutatom a válaszaimat.
Továbbá úgy vélem, hogy mivel mi hétköznapi emberek úgy kb 0 másodpercre sem tudjuk szüneteltetni a gondolatok zakatolását a fejünkben (már ha ott történik ez egyáltalán), akkor legalább válogassam meg azokat.

Annyi inger ér minket nap mint nap. A legapróbbaktól a gigászi történésekig.
Ebben a manapság felgyorsult világnak nevezett valamiben, egy olyan lény, mint az ember, aki tudatossággal rendelkezik (már amikor), talán többet is tehetne, mint amit teszünk.

Magunkért.
Egymásért.
A jövő generációjáért.

Így, ha már gondolkodunk, és értelmesek vagyunk, vannak tehetségeink, képességeink, eszközeink, lehetőségeink… akkor talán gondolkodjunk olyan irányba, melynek értelme lehet.
Melynek értéke lehet.
Melynek kulcsfontosságú szerepe lehet.
Melynek eredménye lehet.

És félre ne érts. Nem azt akarom mondani, hogy csak az én gondolati irányomnak és kérdéseimnek van értelme.
Sőt!
Egyáltalán nem is biztos, hogy megyek velük bármire is.

Azonban úgy gondolom, hogy előbbre vittek egész eddigi életemben ezek, és az ehhez hasonló kérdéseim és gondolataim, mint azok, amik pörögnek a fejünkben pl. mikor dühöngünk mert a gyermekünk a földre tette a szennyest.
Vagy mikor a párunk nem csukta be reggel maga után a szekrény ajtaját.
Esetleg mikor a lakótársunk nem mosogatott el.
És még sorolhatnám.

Meglátásom szerint a mai világban elaprózódunk. Elvisznek minket a hétköznapi gondok.
A munka, a karrier, a pénzhajszolás elfordít minket a fénytől.

Természetesnek veszünk olyan dolgokat, melyekért minden nap hálát kéne adnunk.
Szeretnünk kéne mindig mindenhol…

De nem ez a helyzet.

Így azt hiszem joggal érdekel az a kérdés, hogy mit keresek itt?!
Mit keres az emberiség ezen a gyönyörű bolygón?

És talán még fontosabb az, hogy meddig engedik ezt még meg nekünk…

/Bikádi Alexandra/

Az új bejegyzésekről a Facebook oldalamat nyomon követve értesülhetsz a legkönnyebben.

Tetszett?  Oszd meg másokkal is!

Szólj hozzá!

error: Tartalom másolás védett!