674 

Néha, mikor összecsapnak a fejem felett a hullámok eszembe jut, hogy hogyan is lehetne könnyebb az életem. A legtöbbször arra a döntésre jutok, hogy a tökéletes megoldás, vagy a halál, vagy egy lakatlan sziget számomra. 😀

Azonban mint látható, a halált nem választottam még megoldásnak soha, viszont a lakatlan sziget csábítása alkalmanként kifejezetten erőteljes.

Természetesen, amint odaköltöznék, már nem lenne lakatlan, de ez mellékes. 😀

Ami viszont fontos, hogy komolyan volt már rá példa, hogy mélyebben elmerültem ebben a gondolatban. Elképzeltem, hogyan is lehetne az jó számomra.

Lényeg a lényeg, bármekkora megkönnyebbüléssel is kecsegtet a költözés gondolata, valahogy mindig ugyan oda lyukadtam ki.

Persze, hogy bizonyos szempontból egyszerűbb lenne távol a városok zajától. Távol az emberek sokszínűségétől, mely valljuk be nem mindig csodálatos. Könnyebb lenne néha egymagunkban, a csendben elvárások nélkül élni. A kötelességeinket hátrahagyva a magunk urává válni egy lakatlan szigeten. Tegyük fel, hogy adott számunkra a kellő táplálék könnyű beszerzése, esetleg még némi elektromosság is elérhető. Természetesen azonban WiFi nincs.  🙂

Ez egy igazán vonzó ajánlat is lehetne.

DE!

Mikor már kellőképpen elmerülök ezen csodálatosan békés fantáziálgatásban, van valami ami mindig koppan egy hatalmasat, mely olyan hangos, hogy az egész álomkép rögtön szertefoszlik.

Leesik valami, mely részben megnyugtató, részben kissé dühítő.

Leesik valami, ami igazán összetett.

Leesik, hogy először is, ha így kéne legyen és ott kéne élnem, akkor minden lehetőségem meglenne erre, sőt rugdosnának is drága égi barátaim, hogy induljak mihamarabb.
Valamint leesik, hogy már megint menekülnék és a könnyebb utat választanám. De, mint már elmondtam neked, nem gondolom, hogy a könnyebb feltétlenül jobb is.

Tehát oka van annak, hogy itt élek ahol, egy kisebb városban, Magyarországon, a Kárpát-medencében és még csak véletlenül sem egy szigeten távol mindentől.

Minden okkal történik!

Ebben a mondatban annyira hiszek, hogy a hátamra is tetováltattam szanszkritul.

Így eltávolodva egy szigeten élős álomtól, visszacsöppenve a jelenbe ismét ott tartok, hogy okkal vagyok itt. Okkal vagyok, olyan, amilyen. Okkal vannak bizonyos tervek a fejemben, és okkal írom ezeket a sorokat is.

/Bikádi Alexandra/

Az új bejegyzésekről a Facebook oldalamat nyomon követve értesülhetsz a legkönnyebben.

Tetszett?  Oszd meg másokkal is!

Szólj hozzá!

error: Tartalom másolás védett!