376 

Sokszor mondjuk múltbéli dolgokról, hogy már túl vagyunk rajta, már nem érdekel.
És szó ami szó, vannak esetek, mikor ez így is van.

Azonban biztos benned is vannak olyan elmúlt események, emberek, történések, melyekre ezt mondod, hogy túl vagy rajta. Aztán történik valami, ami megkapargatja a felszínét.

Hogy minek a felszínét?
Hát annak a szekrénynek, melybe beleraktad ezeket a múltbéli történéséket.

Bizony, ilyen szekrénye mindenkinek van. Ami tele van… szeméttel?!
Esetleg egy szőnyeg, ami alá teszed ezeket.

Ezek a tárgyak sok esetben jól jönnek, mind a hétköznapi értelemben, mint a fentebb említett átvitt értelemben.
Mert ezek a tárgyak némely esetben elősegíthetik a túlélést, némely esetben használatuk az egyetlen esélyünk.

Természetesen nekem is van szekrényem, mely tele van ’szeméttel’.
Sőt, a biztonság kedvéért szőnyegem is van, melyet inkább az egész szekrényre rárakok.
Minél jobban el van dugva, annál jobb. 😀

Azonban tudod ezek a tárgyak élnek. Hiszen bennünk vannak. És talán még belőlünk is táplálkoznak…
Másként fogalmazva inkább mi táplálkozunk belőlük.
A lényeg, hogy ezen segédeszközök használhatósága is véges.

Alkalomadtán elkezdik megpróbálni kihányni magukból azt a sok sérelmet és fájdalmat, esetleg szégyent amit elrejtettünk bennünk.

Azt hittük jó mélyen.
Azt hittük elég mélyen.
Azt hittük annyira mélyen, hogy már nincsenek is ott.

De mint már említettem ezek a tárgyak a részeink… és jót akarnak nekünk, így néha megtámadnak és elkezdenek dobálni a fel nem dolgozott érzéseinkkel.

Ilyenkor aztán jön bennünk a káosz. Újra átéljük azokat a régi, nem túl kellemes érzéseket.
És ami a lényeg, ismét lehetőséget kapunk, hogy szembenézzünk velük.

És ez a kulcs!

Szembe kell nézni ezekkel.
El kell fogadnunk, hogy minden úgy történik és történt, ahogy kell.
Eszünkbe kell jusson, hogy az élet mindig értünk van, akkor is mikor éppen bánt.
Meg kell bocsátanunk a megbocsáthatatlant másoknak és magunknak is.
Be kell látnunk, hogy se mi, se senki más nem tökéletes, így hibázni emberi dolog.

Aztán elengedni a múltat.
Mert ami történt, megtörtént. Már nem változtathatunk rajta.
Tanuljunk belőle és éljünk tovább.

Az életet élni kell.
Nem félni és sajnálni a múltat …

/Bikádi Alexandra/

Az új bejegyzésekről a Facebook oldalamat nyomon követve értesülhetsz a legkönnyebben.

Tetszett?  Oszd meg másokkal is!

Szólj hozzá!

error: Tartalom másolás védett!