639 

Ismerek pár embert, akik ha nem is állandóan, de elég sokszor azt hiszik, hogy csak körülöttük forog a világ. Természetesen a saját világunk középpontjában normál esetben mi állunk, de nem várhatjuk el, hogy a másik univerzumában is körülöttünk forogjon minden.

Mikor ilyen emberekkel találkozom el szoktam gondolkodni, hogy én hányszor várom el ugyanezt.

Hiszen azt már megtanultam, hogy mindennel és mindenkivel dolgunk van, ami megjelenik az életünkben. Tehát mikor pl. egy ilyen emberrel kerülök kapcsolatba, vajon azt akarja nekem üzenni valaki odafentről, hogy hahó te figyelj már, te is ilyen idegesítően viselkedsz most.

És, oké, fogadjunk el mindent és mindenkit úgy ahogy van.
Nem is a másikról beszélek most.
Eszem ágában sincs bárkit megváltoztatni.

A lényeg az, hogy ilyenkor az a tipikus a másik szemében a szálkát, a sajátomban a gerendát se veszem észre esetet tolja a képembe az élet?
Mert hát mi másért?

Még esetleg tényleg a tanuljam meg elfogadni és tiszteletben tartani, hogy ő ilyen dologról lehet szó. Valószínűleg részben ez is a történet lényege.
Azonban elgondolkodtat, hogy lehetünk néha tényleg annyira vakok, hogy azt az apró szálkát ilyen jól látjuk, míg a gerenda majd kiböki a szemünket és mégsem vesszük észre?

Ismétlem, valahol érthető, hogy a saját világunk közepén mi magunk állunk.
De miért akarjuk mások világát lerombolni és a miénket tenni a helyére?

Miért vagyunk képtelenek észrevenni, hogy az a másik univerzum úgy jó, ahogy van és semmi közünk hozzá?
Egy ilyen ellentétekkel teli világban nem is csoda talán, hogy vagy az önbizalomhiány uralkodik el rajtunk és rettegünk mindentől, vagy a gerendáinkat tuszmákolnánk bele mások szentélyébe.

A mi világunk a miénk és maradjon is a miénk.
Nem kell azt ráerőltetni másokra. Majd amikor kell megtaláljuk azokat az embereket, akik hasonló univerzummal rendelkeznek.
A másik végletet tekintve pedig, talán nem kellene belemásznunk mások világába és átépítést tervezni, meg rendezkedni.
Mindenki sepregessen csak a saját házának táján és talán nem árt, ha azt a bizonyos tükröt is sűrűbben takarítanánk, mely mutatni akar nekünk ezt-azt…

/Bikádi Alexandra/

Az új bejegyzésekről a Facebook oldalamat nyomon követve értesülhetsz a legkönnyebben.

Tetszett?  Oszd meg másokkal is!

Szólj hozzá!

error: Tartalom másolás védett!