712 

Az ég, mintha elfelejtette volna kékségét szürke ködbe burkolózik, és a fákról még csöpög az éjjeli eső emléke. Emberek tipródnak, nyomorognak a járdán. Rohannak a dolguk után.
A szellő is haragosabb ma, repülnek a kalapok, libbennek a szoknyák.

Az utca hangos és hűvös, én mégis magamba merülve lépek a kocsimhoz.
Még kísért az éjjeli álmom, melyben te is ott voltál.
Olyan fagyos és oly távolságtartó voltál az elején… mint ez a mai reggel.

Aztán történt valami… egy röpke érintés, melytől felengedtél és minden fal leomlott melyet kettőnk közé építettél. Egy másodperc alatt lehullott minden álarc, minden közöny és kisütött a nap a lelkünkben.

Ez az álom kísért azóta is. Ezen a hűvös reggelen.
Felelőtlen módon ezen álom kábulatában ültem be a volán mögé, ahol csak testben voltam ott.
Lelkem és szellemem dimenziókkal messzebb járt. Egy másik világban élvezve ölelésed.

Reflexek be.10 év tapasztalattal az ember képes anélkül is eljutni ebben a pici városban A pontból B pontba úgy, hogy igazán nincs is jelen.
Haladok az úton, teljes kábulatban.
Egy mély öröm és egy mély fájdalom kuszálódik bennem össze éppen.
Egyszer csak tudatalatti radarom ébreszt kábulatomból észrevétlenül és a következő pillanatban átvéve felettem az irányítást a szememet a járdára szegezi…
Épp oda ahol te sétálsz…

Levegőt kapkodva térek vissza a valóságba. Egy másodperce még egy távoli világban öleltél magadhoz oly szorosan, melytől fagyott lelkem felengedhetett.
Most meg a valóságban ismét a hűvösben … ismét távol tőlem jelensz meg.

Kérdezném én, hogy mit jelent ez? De már nem kérdezem …
Csak várlak…

Régóta várlak már …
Hol türelmesen, hol türelmetlenül.
Néha azt hiszem már nem is várlak, aztán egyszer csak megjelensz…

Még mindig csak várlak és nem tudom meddig várlak még.
Talán már csak 1 napig… talán már csak egy élet végéig…
Talán még meg nem érkezel…

Hiszen képtelen vagyok nem várni rád…
Képtelen vagyok nem érezni téged…
Képtelen vagyok elfelejteni azt, aki igazából vagy…
Hiszen képtelen vagyok nem szeretni …

Szeretni …

Talán örökkön örökké.
Nélküled is veled…

/Bikádi Alexandra/

Az új bejegyzésekről a Facebook oldalamat nyomon követve értesülhetsz a legkönnyebben.

Tetszett?  Oszd meg másokkal is!

Szólj hozzá!

error: Tartalom másolás védett!