658 

Sokszor kérdezik meg tőlem főleg a képeimet látván valamelyik közösségi médián, hogy miért vagyok szomorú.
Ez akkor a legmegdöbbentőbb számomra, mikor a kép készültekor egyébként teljesen jól éreztem magam.A minap is ez történt.
Fodrásznál jártam és gondoltam lövök egy képet magamról az új frizurámmal, hogy megmutassam a világnak. Jól éreztem magam a bőrömben, tetszett az is amit a tükörben láttam, így hát előkaptam a telefonomat egy gyors szelfire munkába indulás előtt és még ott rögtön fel is töltöttem profilképnek.
A csücsörítős kacsacsőr és a háttérbeli fürdőszoba is lemaradt a képről. Hiába ez a divat manapság, nekem nem jön be ez a feeling, amúgy is mondtam már úttörőnek születtem. Az említett kép a mai divathoz képest viszonylag maradi.
Csak én és a fehér fal mögöttem.
Jöttek is rögtön a kommentek, hogy miért vagyok szomorú, és persze, hogy jobban áll a mosoly.
Általában legalább egy ilyen kommentet kapok, ha nem vigyorgok teliszájjal a képen.
És nem szoktam.
Nem szeretem a vigyorgó szelfiket.
Nekem művi, megjátszott.

És nem értem a fehér falam előtt, vagy a fürdőszoba tükör előtt pózolva mi lehet olyan szívet melengető és/vagy vicces, hogy két pofára mosolyogjak.
Vagy épp valamelyik állatot utánozzam a számmal (kacsacsőr).

Szóval a lényeg a lényeg, jöttek a kérdések.

Azonban most kivételes elgondolkodtam rajtuk.

Szomorú lennék?
Van valami bajom?
Kellene, hogy legyen valami bajom?

Lehet.

Nem élek fényűző életet, álmaim munkája még nem hogy nem elég, de siralmasan kevés pénzt hoz a konyhára, életem szerelme is alaposan megvárat, pedig nemhogy fehér lovat nem várok el, az se érdekel, ha egy ócska fehér trabantja sincs. Felőlem a zsebei is lehetnek teljesen üresek, csak tudjuk szeretni, tisztelni és becsülni egymást boldogságban.

Tehát ezek a dolgok még nem érkeztem meg az életembe, de én várok türelmesen.
Na jó, legtöbbször türelmetlenül várom, de várom. 😀

Viszont azt hiszem egészséges vagyok, néhány fejfájástól eltekintve.
Van fedél a fejem felett. Nem luxus, nem óriás, nem panoráma. De meleg, otthonos, kényelmes és van.
Biztos nem az én családom, vagy baráti társaságom  a tökéletesség mintapéldája, mégsem cserélném le egyetlen „darabját” sem semmiért. Szeretem mindannyiukat a hibáikkal együtt.
Van egy munkahelyem ahol kedves emberek között vagyok. Tanulhatok, fejlődhetek mind szakmai, mind emberi, mind spirituális értelemben és még fizetést is kapok.

Tehát összességében nem vagyok szomorú. Tényleg nem.

De, hogy boldog vagyok-e?
Hmm…
Ezt lehet nem mondanám.

Viszont rettentő hálás vagyok!
Minden egyes másodpercért.
Mindenért, amim van.
Mindenért, amit kapok.
És mindenkiért, aki körülöttem van!

Nekem jelenleg ennyi jutott.
De tudod, azt hiszem nem is kell több! 🙂

A boldogság nem kívül van, ott nem találjuk meg soha.
A boldogság belül van.
A boldogság benned van.

A boldogság te vagy!

/Bikádi Alexandra/

Az új bejegyzésekről a Facebook oldalamat nyomon követve értesülhetsz a legkönnyebben.

Tetszett?  Oszd meg másokkal is!

Szólj hozzá!

error: Tartalom másolás védett!