403 

A türelemjáték nagyon nem nekem való… még mindig. 😀
Pedig már évek óta gyakorlom, de valahogy időről időre újra rájövök, hogy vagy nem fejlődtem semmit ezen a téren, vagy oly annyira hullámzok, hogy a tenger közepén kialakult vihar okozta hullámok az én hullámaimhoz képest nudlik…

És most ezen gondolkodom, hogy vajon miért van ez?! Miért csinálom ezt?
Hiszen tudom, hogy mindennek megvan a maga ideje, azzal is tisztában vagyok, hogy bizonyos eseményekre meg kell érni… sőt azt is tudom, hogy nem minden alakul mindig úgy ahogy mi akarjuk ugye… viszont úgy alakul, ahogy kell…

De ha ezt mind tudom, ennyi évnyi tanulással a hátam mögött (vagy annak látszatával?!), akkor, hogy lehetek még mindig ennyire türelmetlen típus?

Tényleg nem tanultam semmit? Esetleg még mindig képes ennyire kibillenteni az egyensúlyomból az egóm?
Őszintén szólva fogalmam sincs…

Egy a lényeg. Továbbra is a türelmetlenek csoportjába tartozom.
Az persze jó hír, hogy másokat talán már nem kergetek őrületbe ezzel a tulajdonságommal. Még jó. Épp elég áldozat vagyok én magam egyedül is ebben a történetben.

Ugyanis, ha én kitalálok valamit az lenne a legjobb, ha lehetőleg tegnapra, de inkább tegnap előre már kész lenne. Már az ötlet pillanatában élvezni akarom a terv gyümölcsét, és learatni a learatni valót. Még mielőtt a mag a fölbe került volna…
Szóval épp elég ez a kínzás önkínzásnak is, másokat igyekszem megkímélni ettől… több-kevesebb sikerrel. 😀

Pedig tudod kedves olvasóm a magokat folyamatosan dobáljunk abba a bizonyos termékeny talajba. A kérdés már csak az, hogy a későbbiekben mennyi időt, energiát és törődést kap az a kicsiny mag.
A földbe vetett hit… Melyet nem mindegy mivel táplálunk, nem mindegy, hogy locsolgatjuk-e. Na és persze az se, hogy mennyi napfényt, azaz mennyi energiát kap tőlünk az ültetés után.

Ugyanis ha hiszed, ha nem, a kellőképpen elegendő mennyiségű törődést kapott magvak hihetetlen módon, a természet törvényeinek ellentmondva képesek gyorsabban fejlődni. Sokkal gyorsabban. Gyorsabban, mint az elhanyagolt, illetve a normál törődéssel rendelkező társaik.

Na és ez a nagyon fontos.

Mert ez azt jelenti, hogy nagyon nem mindegy milyen magvakat dobálsz a talajba és nem mindegy az sem, hogy mennyi energiát adsz nekik.
Legyen szó kellemes, vagy kellemetlen gondolatokról… ha elvetetted a gondolatot és állandóan táplálod, rá gondolsz újra és újra, sőt még energiát is adsz neki érzelmek formájában.
Akkor előbb utóbb abból a piciny magból egy hatalmas növény lesz…

Már csak az a kérdés, hogy egy gyógynövény melyre vágytál, vagy egy gyomnövény mely kevésbé kellemes…

Te döntesz…
Te milyen magvakat ültetsz?
És milyen magvaknak adsz energiát nap, mint nap?

/Bikádi Alexandra/

Az új bejegyzésekről a Facebook oldalamat nyomon követve értesülhetsz a legkönnyebben.

Tetszett?  Oszd meg másokkal is!

Szólj hozzá!

error: Tartalom másolás védett!