925 

Minap történt velem, hogy egy számomra fontos embernek szerettem volna segíteni. Anélkül, hogy ezt kérte volna.

Röviden tömören a történet arról szólt, hogy az illető is talán kezd ráérezni, mi is az ő útja, mi is az a hivatás, melyet szívvel-lélekkel tudna végezni, akár egy életen át. Örültem is a felfedezésének és támogattam az ötletet, mert véleményem szerint valóban az lehet az ő személyes életútja. Vagyis persze annak csak egy része, de maradjunk a tárgynál.

Mint minden újonnan elindított tevékenységnél itt is szükségesek lesznek bizonyos eszközök. Egyik nap tettem-vettem és eszembe jutott ez a számomra fontos ember és kicsit utánajártam egy majd számára fontos eszköznek. Típus, ár, melyik a legjobb stb.

Aztán ezt az illető tudtára hoztam, aki először tényleg kedvesen megköszönte az információkat, majd megosztotta velem a saját információit.

Nem egyeztek.

Tudnod kell kedves olvasóm, hogy nagyon fontos a kapcsolatom az illetővel és nagyon-nagyon rég óta ismerem, ezáltal igen közvetlenek vagyunk egymással.

Ebből adódóan elkezdtük egymást győzködni, hogy ki tudja jobban, kinek az információi helytállóak. Totális egó harcban találtuk magunkat.

Végül a fejemhez vágta, hogy miért szólok bele az életébe, ő sem szól bele az enyémbe, majd rám nyomta a telefont.

El tudod képzelni az egóm hova emelkedett. Teljesen eluralkodott rajtam és jött részemről a „mit képzel ez, csak segíteni akartam.”

Tényleg így volt. Tényleg csak segíteni akartam. Azonban elfelejtettem a legfontosabbat. Ő ezt NEM kérte tőlem. Ráadásul jogosan vágta a fejemhez, hogy miért szólok bele az ő életébe.

Akkor rá kellett jönnöm, hogy igaza van és ehhez nincs jogom. Akkor se, ha csak segíteni akarok. Az az ő élete. Az ő útja, és én nem tudhatom, hogy milyen utat kell bejárnia, nem tudhatom mit vállalt magának.

Ugyanis kedves olvasóm a jó szándék sem biztos, hogy úgy alakul, ahogy te tervezted. Fontos a szándék, de nem tudhatjuk, hogy a másiknak merre kell tovább mennie.

Legyél jó szándékú, de fogadd el, hogy a te valóságod nem az egyetlen valóság.
A valóság olyan, mint egy tükör, melyet végtelen sok részre törtek össze, és mindenkinél csak egy apró darabka található. Nem az egész…

Olyan, mintha ugyan azt a dolgot más, és más lencsén keresztül néznénk…

Végezetül, kérlek akkor is maradj meg jó szándékú embernek, ha esetleg több hasonló történeted is van már… és gondolj arra, hogy a másik ember nem te vagy.

Sokszor akartak már segíteni nekem is…de mind mások vagyunk..ami részéről segítő szándék az számomra lehet fájdalmas, bosszantó, netalántán ellenszenves.

De tény! A szándék a fontos. Ezt ne felejtsük el! 🙂

/Bikádi Alexandra/

Az új bejegyzésekről a Facebook oldalamat nyomon követve értesülhetsz a legkönnyebben.

Tetszett?  Oszd meg másokkal is!

Szólj hozzá!

error: Tartalom másolás védett!