418 

Elteltek az ünnepek. Ismét belekerülünk a megszokott életünk hétköznapi kerékvágásába. Talán nincs is ezzel baj. Talán a gond nem is itt kezdődik.

Talán a gond ott van, hogy erre a pár hétre egy kicsit képesek voltunk a szeretetet feljebb emelni, mely végül mégis elmúlik.
A magasabb szeretet érzete foszladozik.
Nyomokban már búskomorságot, nemtörődömséget és feszültséget tartalmaz.

Az advent időszaka már nem a régi.
Annyira felgyorsult a világunk és annyira gondterhelt lett, hogy már ez a meghitt és ünnepi időszak is csak árnyéka önmaga régi fényének.

Mégis, talán még mindig a legszeretetteljesebb időszakunk.

Minden külső történés nélkül is bennünk megmozdul valami.
Valami, ami meghitt.
Valami, amit átjár a fény.
Valami, ami még emlékszik arra miről is szól december.
A szeretet.

Mert a szeretet örök. El nem múló, mindent elsöprő ragyogás.

A szeretet. Melyek mi vagyunk. Szeretetből vagyunk összegyúrva.

Mindegy mi a sorsod, és mindegy milyen karmikus terheket hoztál magaddal.
Mindegy hol vagy és merre tartasz, addig, amíg emlékszel rá, hogy ki vagy.
Amíg emlékszel, hogy örök létezőként szeretetből vagy.

Nem csak decemberben, hanem minden hónapban.
Az év minden napján.
Születésedtől halálodig.

/Bikádi Alexandra/

Az új bejegyzésekről a Facebook oldalamat nyomon követve értesülhetsz a legkönnyebben.

Tetszett?  Oszd meg másokkal is!

Szólj hozzá!

error: Tartalom másolás védett!