872 

Na most, hogy az előző bejegyzésemben megegyeztünk, hogy nem vagyok tökéletes és van még hova fejlődnöm mint író, így bátorkodom újra billentyűzetet ragadni.

Remélem még mindig itt vagy és fogod a kezem.

Amennyiben nem, az sem akkora gond végül is… akkor csak írogatok itt egymagamban. Hátha majd valaki elolvassa…egyszer…talán még ebben az életben. 😀

Amennyiben minden kötél szakad, keresek egy képzeletbeli barátot. Jelen helyzetemben egy képzeletbeli olvasót.
Közben kezdek itt rájönni, hogy kéne ide a humor. Na persze lehet nem az én humorom, de jobb híján be kell érned velem.

Amúgy feltűnt kedves olvasóm, hogy már ez a második bejegyzésem, ahol önmagamat ócsárolom egy pöppet?

Többek között azért teszem ezt, mert mint ígértem őszinte leszek. Így nem fogom előtted megjátszani, hogy én már az önbizalomhiányon is túlléptem, hiszen Miss Tökély olyannal nem rendelkezik…de Miss Tökély nem én vagyok, és nem is vágyom erre a „címre”.

Továbbá pedig inkább azért, hogy én mint kis naiv belopjam magam a szívedbe… 😀

Mivel a szempilla rebegtetés így írásban nem annyira megy át, próbálkozom mással (de tudd, hogy közben rebegtetem a szempillám bőszen).

Na jó nem, ez csak vicc volt. Kétlem, hogy ez a fajta naivitás bejön bárkinek is.
Szóval amiért igazából sértegetem és sajnáltatom magamat már az előző bejegyzésem óta, az az, hogy felhívjam a figyelmed arra, hogy ez mennyire idegesítő.

Pedig mind csináljuk! Igen, te is. Akkor is, ha nem veszed észre.

Nem biztos, hogy szándékosan, de valahol mégis csinálja mindenki. Tudod miért? Mert néha kell, hogy dicsérjenek, kedveskedjenek, pátyolgassanak, hízelegjenek…stb.stb.stb.

Mert kell…az EGÓnak hölgyeim és uraim.

A léleknek nincs szüksége ilyen játékokra és visszaigazolásokra. A lelked tökéletesen tisztában van igazi valóddal és fényeddel, na de az egó…óóóó… az vagy túlzottan magabiztos, pökkhendi, beképzelt és elkényeztetett, vagy éppen a béka feneke alatt van ahonnan nem szándékozik kimászni.

Természetesen a legjobb az egészben, hogy mindkét esetben szüksége van visszaigazolásokra, dicséretre, hízelgésre a külvilágtól. Ugyanis onnan táplálkozik. Kintről.

Ellentétben a lelkeddel, ki fényét eredete óta magában hordozza, mely kiolthatatlan. Nincs szüksége játszmákra és hízelgésre. Lelked örök végtelen, mely szeretetből áll. Mindent tud, mindent ért, mindent lát, mindent megbocsájt, mindent szeret.

Ő vagy te!

Maga a csoda!

/Bikádi Alexandra/

Az új bejegyzésekről a Facebook oldalamat nyomon követve értesülhetsz a legkönnyebben.

Tetszett?  Oszd meg másokkal is!

Szólj hozzá!

error: Tartalom másolás védett!