318 

Én: Te mit csináltál ma?

Barátnőm: Igazából azon kívül, hogy háborúzom és veszekszek, saját magammal ,nem mondanám, hogy mást csináltam.

Én: Figyelj, hidd el, hogy az ilyenből születnek a legnagyobb döntések és a legnagyobb tettek, de előtte… meg kell harcolni értük… önmagunkkal.

Barátnőm: Meglátjuk.

Én: Át kell verekedni magunkat a gondolatok, ellenállások és kételyek erdején, de mikor ez megtörtént, megtalálod a béke szigetét ahol minden világossá válik és békére lelsz.

Barátnőm: Oda kéne költözni…

Én: Az nem úgy megy, az unalmas, ott nincs lehetőség fejlődésre. Kell a harc, abból tanulunk.

Barátnőm: Néha azért nem bánnám az uncsit…

Én: Néha meg is kapod, de az egó gyorsan megunja és keres egy háborgó tengert…

Barátnőm: Itt lenne az ideje az újabb adagnak.

Én: Csak rajtad áll meddig kóvályogsz a csatatér útvesztőjében…

Barátnőm: Hát nyilván én most eltévedtem.

Én: Mert el akarsz tévedni… Az egó szereti a drámát… Majd ha megunod a drámát megleled a kiutat.

Barátnőm: Sosem szerettem a drámát és igazából tudom hol van a kiút. Csak szembe jön velem egy k***a nagy kérdőjel, hogy de mi van ha nem??? És mielőtt agyon nyomna, én visszaszaladok a csata közepébe. Néha agyon nyom. Olyankor csak kúszni tudok. De akkor is visszakerülök közepre…

Én: Megint kint akarod megtalálni a választ arra, hogy ki vagy és mit kéne tenned… és rettegsz attól, hogy nem találod meg… kint nem is fogod…

/Bikádi Alexandra/

Az új bejegyzésekről a Facebook oldalamat nyomon követve értesülhetsz a legkönnyebben.

Tetszett?  Oszd meg másokkal is!

Szólj hozzá!

error: Tartalom másolás védett!