904 

Hosszú évek óta figyelem az embereket, az emberiséget.
29 éves korom ellenére elég sok mindent láttam és tapasztaltam már az életben.

Mióta az eszemet tudom másként gondolkodom a legtöbb dologról mint a környezetem.
Mondták is már rám, hogy furcsa, őrült, csodabogár és hasonló finomságok.

De tudod ma már nem zavar! Sőt! Büszkén vállalom!
Nem akarok normális és hétköznapi lenni, aki csendben beleolvad a környezetébe, majd feltűnésmentesen elmúlik az idővel.

Provokatív vagyok! Aki érzelmeket vált ki az emberekből és gondolkodásra készteti őket a mondandójával.

Ébredő ember vagyok, aki a te szemedet is ki akarja nyitni!

Vagy imádni fogod a stílusomat és az őszinteségemet, vagy megvetsz majd pont ezekért.
Tudod nekem mindegy.
Nekem a lényeg, hogy a szavaim minél több emberhez jussanak el.

Találtam egy pár sort mely teljesen rám illik.

Jellemezze magát pontosan 3 szóval.
Alatta a válasz:
Lázadó vagyok!

Akárcsak én írtam voltam!

Tudod nap mint nap egyre többet és többet gondolkozom azon, hogy vajon miért vagyok itt?
Miért vagyunk itt?

Tényleg ez lenne az élet? Amit teszek és teszünk nap nap után?

Tényleg ezért vagyunk itt, hogy szenvedjünk és rettegjünk? Épp mikor mitől…?

Egyre inkább foglalkoztatnak ezek a kérdések.
Sőt! A válaszok!
Ezért is indítottam el a weboldalamat magyar és angol nyelven is.
Igaz, ma  már nem szeretnek olvasni az emberek. Nincs idejük ebben a nagy rohanásban.
Mégis remélem, hogy egy egy írásom megállítja őket néhány pillanat erejéig és elgondolkodnak dolgokon.

Például azon, hogy állandóan dolgozunk, legtöbbször kényszerből, mert kell a pénz ugye, de olyan helyen amit kb ki nem állunk?

Nagyon kevés embert ismerek aki őszintén szereti a munkáját. A legtöbb bemegy dolgozni, mert hát muszáj, hiszen ki kell fizetni a számlákat, enni se ártana valamit, na meg hát ugye jön a tél és jó lenne nem megfagyni.

Milyen világot élünk könyörgöm? Milyen élet ez? Élet ez egyáltalán?

Valahogy az én fejemben ez nagyon másként van.

Én nem tudok és nem is akarok ilyen életet.
Szerintem sokkal több öröm az, amiért itt vagyunk.
Élmények.
A Szeretet.

A gyermekek még tudják ezt. Nézd meg, kacagnak és játszanak egész nap. Azt teszik amihez kedvük van, majd belekényszerítjük őket egy olyan iskolarendszerbe ami már már az alja mindennek.

Néha többet ülnek az iskolában, mint mi a munkahelyünkön, mert hát a külön óra az kell, meg a szakkörök, az se ártana ha sportolna valamit, majd mikor este hulla fáradtan hazaér még a leckét is meg kell írni.

Jönnek az elvárások, legyen kitűnő vagy még jobb ugye. Járjon versenyekre is, mert attól lesz jó neki.
Majd mire fiatal felnőtt lesz belőle már utálja ezt az egész élet bulit. Nem találja a helyét a világban. Érzi, hogy itt valami nagyon nem stimmel és nem érti, hogy az okos és bölcs felnőttek körülötte miért nem látják ezt.

De hát nem tud mit tenni. Kénytelen a saját vágyait elnyomni, ahogy a környezetétől tanulta és az egyéniségét eldobva beállni a sorba és menni a tömegek után.

Mások erre képtelenek és megpróbálnak kitörni, lázadni, felvállalni önmagukat mely némelyeknek sikerül is.
A többiek pedig… képesek a halálba is menekülni. Inkább mint a tömegekkel menetelni, szintúgy a halálba persze…

A mai rendszerekkel és társadalmi elvárásokkal, konkrétan kinyírjuk az emberiséget.

A természetről nem is beszélve.

Az ember önmaga alatt vágja a fát és észre sem veszi. Önszántunkból nem hogy menetelünk a vesztünkbe, hanem fejvesztve rohanunk.

Mi van itt emberek? Mi történik?
Kétlem, hogy ezt ti nem látjátok.

Nem tennénk végre valamit?
Önmagunkért?
A gyerekeinkért?

Tényleg egy ilyen világot akarunk átadni a jövő generációinak? Na persze egyáltalán ha lesz mit átadni bárkinek is.

Egy elfajzott társadalomban élünk és várjuk, hogy majd valami szuperhős, esetleg pár UFO megment minket.
Lehet, hogy így lesz és tényleg valami csoda folytán megérkezik a felmentő sereg.
De ha nem?
Akkor mi lesz?
Tényleg a kipusztulásba taszítjuk saját magunkat?

A jelenlegi rabszolgaságnál lehet, hogy jobb ez tény. De nincs más megoldás?

És ne mond, hogy nincs rabszolgás, ne mond, hogy te bármikor bármit megtehetsz, és ne mond, hogy nincsenek olyan kötelező dolgok, amiket ha nem tennél meg sokkal boldogabb lennél, de pl éhen halnál.

Rabszolgaság van hölgyeim és uraim ez szerintem nyílt titok.
A kérdés csak az, hogy meddig még?

Valamint az se lenne mindegy, hogy azért lesz vége, mert elpusztítjuk a Földet és minden gond megoldva, vagy esetleg végre elkezdjük megteremteni és elkezdjük élni azt az életet, aminek van értelme is.

Én meguntam a rabszolga sorsot és a kényszert amiben élünk azért a kicsi pénzért.
Én lázadok ez ellen.
És te?

Az emberi egó már oly magaslatokba száll, hogy lassan lelőni is lehetetlen.
Gondold végig.
Hány fajta ásványvizet látsz a boltok polcain? Több tucatot igaz?
Tudtad, hogy csak kicsiny országunkban több mint 100 fajta ásványvíz van forgalomban?
Teljesen kiakadtam mikor ezt megtudtam!!! Normálisak vagyunk?
Ne mondjátok nekem, hogy mind a 100 teljesen különböző, mert úgy sem hiszem el.
Nevetséges komolyan.
És ez még csak egy pici ország.
Hány fajta van akkor világszerte? 1000? Több ezer?
Tééééényleg? Mert ez kell? Ez fontos? Ez érték?
Na neeee…

Valami történt, valami nagyon elromlott, valahogy nagyon nem jó irányba tartunk.

Az emberi értékek lassan mit sem érnek, mert a pénz, a vagyon, a hírnév az amik számítanak.

A kérlek, és köszönöm szavak oly ritkák mint a fehér holló.

Az érdekkapcsolatok természetessé váltak, a valódi szeret pedig a kukába került.

Na és persze mindenki gazdag akar lenni, szinte bármi áron.

Ne érts félre, én is tudnék mit kezdeni több pénzzel, mint mindenki.
De nem mindegy milyen árat kell fizetni érte, valamint az se mindegy, hogy a több pénz csak felesleges giccses csicsás dolgokra lesz elköltve, vagy esetleg, valami maradandót és értéket építünk fel belőle.

Eszedbe szokott jutni, hogy hány millió ember szenved hiányt alapvető dolgokban a világban?
Akiknek nincs fedél a fejük felett. Ettől kezdve természetesen az ivóvíz, vagy az áram luxuscikknek számít. A normális ételről nem is beszélve.
Ezek a dolgok nekem az életem részei, melyekért hálás vagyok minden nap.
De a mi életünk másoknak luxuskivitel, és ezt olyan könnyen elfelejtjük.

Mert az ember már csak ilyen. Sose jó neki semmi, sose elég neki semmi. Az egónk irányít minket, ahelyett, hogy mi irányítanánk az egót. Mert ezt így kellene.

Tudom, hogy vannak gondjaid. Neked is, ahogy mindenkinek.
Mégis arra kérlek, hogy két panaszkodás között állj meg egy percre és nézd meg mid van, amiért hálás lehetsz. Mert biztos vagyok benne, hogy van ilyen.
És még valami.
Nézz körbe és keress valakit, akinek tudsz segíteni.
Mindegy milyen aprósággal, csak segíts.
Mert ami neked apróság, lehet, hogy neki a világot jelenti majd…

/Bikádi Alexandra/

Az új bejegyzésekről a Facebook oldalamat nyomon követve értesülhetsz a legkönnyebben.

Tetszett?  Oszd meg másokkal is!

Szólj hozzá!

error: Tartalom másolás védett!