727 

Hihetetlenek vagyunk mi emberek…

Egyszerre vagyunk fantasztikus zsenik és mérhetetlen ohhhhstobák…
Hogy én most leostobáztalak? Igen!
Téged is, magamat is…

És amennyiben a következő sorok alól van kivétel, minden tiszteletem az övé és kérem, jelentkezzen, mert feltétlenül tanulni szeretnék tőle!
Komolyan!

Visszatérve a kevésbé kivételes réteghez, melybe én magam is beletartozom, komolyan mondom néha határtalanul csodálatos egyedek, máskor pedig inkább csodálatos birkák és/vagy marhák vagyunk.

Képtelenek vagyunk elengedni a gyeplőt és bízni a sorsban, Istenben, vagy legalább magunkban.
Ócsároljuk és szidjuk a múltat, esetleg rettegünk vagy türelmetlenül várjuk a jövőt.

Remélem azt már tudod rólam, hogy nem áll szándékomban senkit meggyőzni semmiről, csak egy porszem vagyok a gépezetben, aki megosztja a gondolatait a világgal.

És ez a porszem jelenleg tombol belül, épp most nem a más, hanem a saját marhaságán.

Hiszen évek hosszú sora van mögöttem, mely önelemzéssel, mások tanulmányozásával, iskola padban töltött idővel, és önfejlesztéssel telt… És mindezek ellenére még mindig van, hogy elhiszem, hogy majd én tudom! Mármint majd én irányítok!

Mert hát az egó az már csak tud mindent… hiszi ezt.

Az út, melyen járunk, vagy legalábbis amelyiken járnunk kellene az annyira a miénk, annyira nekünk való, annyira egyek vagyunk vele…
Erre mi mit csinálunk?
Próbálunk lépten nyomon letérni róla… , falakba szeretjük verni a fejünket, kóválygunk, mint gólyaf0ss a levegőben…
Mert ez így jó… ja, nem!

Mert az egónk még azt is elhiszi, hogy egy végtelen univerzumban, végtelen mennyiségű bolygóval körülöttünk, a mi Földünk van élet csak (főleg, hogy nem is a miénk), és természetesen ezen az egyetlen lakott bolygón is mi vagyunk a királyok…
Ja ismét nem…
De erről majd egy másik bejegyzésben.

A lényeg a lényeg, olyan és akkora hatalmas egóval rendelkező porszemek vagyunk, hogy lassan már egy nagyobb szél sem lenne képes felemelni ekkora súlyt.
Na de nem baj, az életnek van humora, és ha kell, orkánt küld, hogy a helyünkre pakoljon minket… apró porszemeket…

/Bikádi Alexandra/

Az új bejegyzésekről a Facebook oldalamat nyomon követve értesülhetsz a legkönnyebben.

Tetszett?  Oszd meg másokkal is!

Szólj hozzá!

error: Tartalom másolás védett!