408 

Nem rég olvastam Robert Lawson – A lélek útja c. könyvét, mely napokig a hatása alá vont.
Az egyik legcsodálatosabb könyv, melyet valaha olvastam.
Főleg, mert véleményem szerint minden sora igaz. Annak ellenére, hogy én nem találtam olyat, ahol kimondott lenne, hogy igaz történet. Én valahogy mégis így érzem.
Persze lehet, hogy tévedek, hiszen tévedni emberi dolog. 🙂

Mégis, minden sora megszólította a lelkemet. Az én világnézetemmel és hitvallásommal szinte 100% – ig megegyező.
Elolvasása után pár napig szinte lebegtem. Oly erősen emlékeztetett az örökkévalóságomra, a fényemre, hogy senki és semmi nem tudott kibillenteni belső egyensúlyomból.
Ragyogtam.
Csodálatos érzés volt! Azt hiszem hetente el kéne olvasnom és másoknak is ezt javaslom. 😀

Ugyanis ebben a ’civilizált’ világban barbárok és ostobák módjára élünk.
A természet megannyi csodával ajándékozott meg minket, melyeket mi pusztítunk nap nap után.
Fejlődésünknek kérdéses, hogy előnye, vagy hátránya van több számunkra.
A ’járadékos veszteségekről’ nem is beszélve.

Tudom mind tapasztalni és emlékezni jöttünk, de bevallom őszintén néha nem tudom eldönteni, hogy vajon egy csodálatos felemelkedés korszakát élük, vagy a teljes pusztulás felé rohanunk fejvesztve.

Talán csak abban az egyben vagyok biztos, hogy változások vannak folyamatban.
Nagyon komoly változások történnek és talán még komolyabb változások következnek.
És ez így van rendjén.

Néha az apokalipszis látszik eluralkodni, néha a csoda.

Azonban ez felvet bennem egy kérdést.
Mennyire vagyunk mi itt most a jelenben befolyásolói ennek?
Mennyire előre eldöntött ez a káosz?

Hiszen minden káoszban van értelem, és minden történésnek van oka.

Egyre többször gondolok arra, hogy amennyiben 100%-os szabad akaratunk lenne az emberiség már rég nem létezne. Úgy vélem, hogy van valamiféle felsőbb hatalom, magasabb rendű döntéshozó, aki nem hagyott minket magunkra.
Valaki, vagy valami aki fogja a kezünket, mint a tipegő gyermekekét, megóvva attól, hogy a mélybe zuhanjuk. Hiszen valljuk be, egyedül, már rég ez történt volna.

Ebben az esetben, bármennyire bosszantó is az egónak, hogy van nálunk nagyobb értelem, én úgy gondolom csak hálásak lehetünk.
És talán ha hamarabb nem is, de az út végén minden értelmet nyer.

/Bikádi Alexandra/

Az új bejegyzésekről a Facebook oldalamat nyomon követve értesülhetsz a legkönnyebben.

Tetszett?  Oszd meg másokkal is!

Szólj hozzá!

error: Tartalom másolás védett!