502 

Minap találtam egy érdekes cikket melynek a fő mondanivalója számomra az ítélkezés volt.
A cikkhez fűződő reakciók megosztók és érdekesek voltak.

Annyira jól sikerült témát találtak véleményem szerint, hogy bár napokkal ezelőtt olvastam, még mindig nem ment ki a fejemből.

Röviden tömören a cikk arra próbált rávilágítani, hogy milyen előítéleteink vannak.
Nagyban elgondolkodtatott ez engem és az elmúlt pár napban nagyító alá helyeztem mind a környezetemet, mind saját magamat.

Az eredmény amire jutottam megdöbbentő. Egyik oldalról kellemes meglepetés, másik oldalról nézve viszont roppant primitív és már már dühítő.

Az ítélkezési szokásaink szemüvegén keresztül figyeltem az életemet és olyan dolgokat láthattam meg így, melyek felettébb kíváncsivá tettek.

Először is a környezetemben olyan szintű tudatos és még több tudattalan ítélkezés folyik, hogy az félelmetes.
Ítélkezés bőrszín, vallás, kor, nem, foglalkozás, szexuális beállítottság és külső alapján. Persze a lista ennél sokkal hosszabb, első körben csak a legnyilvánvalóbbakat említettem.
Folytathatnánk a sort a zenei ízlés, a hajviselet, vagy a jövedelem alapján történő ítélkezéssel.

Azonban azt azért tisztáznunk kell, hogy az ítélkezés nem csak negatív kritika.
Bármikor amikor azt mondjuk, hogy szép, vagy csúnya, vagy idős, vagy fiatal stb. akkor ítélkezünk hölgyeim és uraim.

El is gondolkoztam már ezen többször, hogy biztos csak a negatív ítélet a rossz?
Önmagában nem az ítélkezés a probléma?
Vagy ha dicsérünk valakit azt „szabad”?

Az én véleményem szerint az ítélkezéssel a legnagyobb probléma az az, hogy nem tudhatjuk, hogy…
Tévedhetünk, ráadásul egyénenként változó lehet a vélemény, az ítélet.

Egy duális világban élve nehéz kiszakadni az ellentétekből.
Magas-alacsony.
Szép-csúnya.
Gazdag-szegény.
Fiatal-öreg.
Sötét-világos.
Férfi-nő.

Egyrészről ezen különbségek látszólag talán megkönnyítik az életünket. Könnyebben kommunikálunk általunk. Könnyebb behatárolni, hogy mire gondolunk. Valamint könnyebb ítélkezni.

Mindenkinek van véleménye.

Vannak dolgok amik azonban tények.
Tényleg?

Az éjszaka sötét, a nappal világos.
A nyár meleg, a tél hideg.

Ezek itt 100%-ban igazak is. De van ahol nem teljesen, igaz?

Akkor tény vagy vélemény?
Tény vagy ítélet?

Vagy egyszerűen meg kéne hagynunk a dolgokat azoknak amik.
Elfogadni az embereket olyannak, amilyenek.

Rájönni, hogy nem minden fekete vagy fehér.

Egy végtelen univerzumban elhinni, hogy mindent tudunk, mindent értünk és mi vagyunk a teremtés koronái szerintem badarság.

Állítottam már én is életemben ezt-azt, melyekben biztos voltam.
Aztán történt valami, amitől megváltozott a véleményem.

Ma már úgy fogalmazok, hogy szerintem, vagy az én véleményem az. Esetleg úgy, hogy meglátásom szerint, vagy a fejlődésem jelen szakaszában úgy gondolom…
Viszont a BIZTOS kifejezés ebben a megvilágításban egyre ritkábban fordul elő a mondataimban.

Hiszen annyi mindent nem tudunk még.

Az emberiség és a Föld nevű bolygó talán az óvodába járás szintjén lehet az élet iskolájában.
Az én véleményem szerint… 🙂

/Bikádi Alexandra/

Az új bejegyzésekről a Facebook oldalamat nyomon követve értesülhetsz a legkönnyebben.

Tetszett?  Oszd meg másokkal is!

Szólj hozzá!

error: Tartalom másolás védett!